Megél-e a vloggerkedésből? Mennyi az esélye, hogy visszatér a politikába? Tényleg a Jobbikon múlt-e a kétharmad? Miért írt alá Hadházy Ákosnak, ha amúgy nem hisz az akciójában, és felmerült-e, hogy csatlakozzon Márki-Zay Péterhez? A Jobbik-elnökséget vloggerségre cserélő Vona Gábort arról is megkérdeztük, ki a kedvenc influencere és jó főpolgármester lenne-e Puzsér Róbert. Interjú.
Szerző: Hutter Marianna & Bakó Bea
2018. november 30.
Megél-e a vloggerkedésből? Mennyi az esélye, hogy visszatér a politikába? Tényleg a Jobbikon múlt-e a kétharmad? Miért írt alá Hadházy Ákosnak, ha amúgy nem hisz az akciójában, és felmerült-e, hogy csatlakozzon Márki-Zay Péterhez? A Jobbik-elnökséget vloggerségre cserélő Vona Gábort arról is megkérdeztük, ki a kedvenc influencere és jó főpolgármester lenne-e Puzsér Róbert. Interjú.
Bejött a vlogolás, megérte?
Relatív, hogy mi jött be és mi nem. Én úgy gondolom, hogy bejött. De ami ennél is fontosabb, hogy szeretem csinálni. Az a fajta szabadság, és az az élmény, ami ennek a vlognak a készítésével jár, nagyon inspirál. Újdonság ez mindenképpen a politikai tevékenység után, és sok olyan dolgot meg tudok tenni, amit korábban pártpolitikai keretek között nem lehetett.
Egytől tízig terjedő skálán mennyire tartja magát jó vloggernek?
A vloggerek általában maguk készítik az anyagaikat, annak minden elemével. Mi egy kis mikrovállalkozásként hárman csináljuk az anyagokat. Úgyhogy azt tudom mondani, hogy a két kolleganőm tízes skálán tízes munkát végeznek, én olyan hatost.
Miben kell még fejlődnie?
Oldottabbá kell válnom; még azt érzem, hogy sokszor merev vagyok ebben az új szituációban. De amúgy döntsék el a nézők, hogy miben kell fejlődnöm. Hál’ Istennek azt érzem – és akkor a hatosban ez is benne van –, hogy még sok minden nem jött ki, amit fejben már kitaláltunk. Tele vagyunk ötletekkel, három évre előre is meg tudnánk tölteni tartalommal a műsort.
Ki a kedvenc vloggere, akitől tanulna?
Azért nem szeretnék nevet mondani, mert nem tudom, hogy ezzel örömet szereznék-e neki vagy sem.
Kellemetlen nekik, ha jónak találja őket?
Nem, az nem. Arról van szó, hogy ők kerülik a politikát, és azért engem sokan még mindig a politikai múltam alapján helyeznek el. Éppen a héten történt, hogy felkértem egy liberális szakértőt egy adott témában, amire azt a választ kaptam, hogy nagyon megtisztelő a felkérés, de neki még egy kis időre van szüksége ahhoz, hogy a vloggerségemet, civil közéleti szerepvállalásomat a helyére tegye. Ezért nem szeretnék neveket mondani. De ezek az emberek, akiktől tanulni igyekszem a műfajt, mind fiatalabbak nálam.
Meg tud már ebből élni?
Még nem. YouTube-on már megkaptam az első, a videók után járó pénzösszegeket. Nagyon szurkolok annak, hogy ez a Facebookon is minél hamarabb elinduljon, mert az én erősségem azért a Facebook. A vállalkozásom anyagi lábait ez nagyon megerősítené. Nemsokára elindul a közösségi finanszírozás is, és van néhány kisebb összegű támogatás is. Viszont jelenleg így is a tartalékaimból élek, illetve azokból a perekből, amik lényegében napi szinten futnak.
Még hány ilyen per fut?
Az ügyvédem azt mondta, hogy életpályát erre hosszú távon ne alapozzak, de rövid távon tervezhetek a perekből befolyó összegekkel. A napokban nyertem hat és félmillió forintot a Terry Black-sztori miatt, és van még egy másik per is, aminél csak a helyreigazítást nyertem meg, de abból is jönni fog még valamekkora összeg. Szóval azon a szinten nem vagyok még, hogy önmagában a vlogomból megéljek, de ebbe az irányba tartok. Ez a vlog egy nagy kísérlet arra, hogy a magyar piacon az én nevemmel és múltammal hogyan lehet majd boldogulni.
Az egyik videóban azt mondja, hogy ugyanúgy szeretné megoldani Magyarország problémáit, mint eddig. Viszont a videókban inkább kérdéseket tesz fel, válaszok nincsenek. Ezekből kiindulva: mitől lesz jó az országnak, hogy Vona Gábor vlogol?
Attól, hogy majd szeretnék megoldásokat találni. Amikor azt mondtam, hogy sok téma még nincs kibontva, abban ez is benne van. Persze azt nem ígérhetem, hogy az én vlogom fogja megváltani Magyarországot, de azt gondolom, már önmagában a témafelvetés nagy segítség lehet, hogy azok ne kerüljenek a szőnyeg alá.
De ha még mindig képviselő lenne, több jogköre lenne, hogy tegyen a megoldásokért.
Ha képviselő lennék, egy pártot képviselnék, és nem tudnék mindig olyan emberekkel leülni, akikkel most le tudok, mert nem vagyok politikus. Ennek van pozitív meg negatív oldala is. A videókban azért kérdezek, mert jelenleg több kérdésem van a világról és Magyarországról, mint válaszom. És hogy miért nem megyek vissza a politikába? Egyrészt azért, mert nem látom értelmét, másrészt azért, mert akinek kérdései vannak, az ne politizáljon. Egy politikusnak a mondatai végén vagy felkiáltójel legyen, vagy pont. Az én mondataim végén most kérdőjel van hetven százalékban. De ezt nem szégyellem.
Ez valamiféle önkritikának vagy jellemfejlődésnek is felfogható? Esetleg rájött, hogy a korábbi kijelentései tévesek voltak?
Biztos, hogy voltak téves kijelentéseim. De egyrészt politikusként nem is foglalkoztam azokkal a témákkal olyan mélységben, mint amikkel most. Másrészt április 8-a után szerintem sok minden megváltozott. A mondataim végén nem azért van kérdőjel, mert másképp gondolkodom a problémákról, hanem mert a választás után másképp látom Magyarország helyzetét. Szerintem Magyarországon aznap egy rendszer született. Nem egy kormánnyal kell kezdenie valamit az ellenzéknek, hanem egy rendszerrel. A rendszereket pedig nem leváltani szokták, hanem azok megbuknak. Ez kiindulási alapként egy olyan változás, aminek az ellenzéki pártok nem örülnek. A jobbikos barátaimtól is kaptam kritikát, hogy miért mondok ilyet.
Az ellenzéki pártoknak akkor nincs értelmük?
De van, csak ettől még az a véleményem, hogy az Orbán-rendszert nem lehet leváltani. Azt vagy a magyar társadalom, vagy a nemzetközi helyzet – valószínűleg inkább az utóbbi – fogja megbuktatni.
És kérdések vagy kijelentések fogják megbuktatni?
Egyik sem, hanem valami olyan jellegű változás, amire már nem fog tudni reagálni ez a kormány, ami lényegében folyamatosan önmaga után fut. A migráció volt az a mentőöv, ami a kormányt a 2015-ös válságából visszaröpítette. Ha az nem jött volna, vagy nem úgy kezelte volna, ahogy, 2018-ban nem nyert volna választást.
Dehát ez a muníció még bőven kitart.
Ez igaz. Én például azt hittem, hogy 2018-ig nem fog kitartani. Nem gondoltam volna, hogy a magyar társadalom három évig a migráció kérdését pártpolitikai szinten fogja kezelni. Maga a probléma amúgy valós, viszont ahogy a kormány azt kezelte, az kilencven százalékban nem volt más, mint álproblémagyártás. Azt hittem, az emberek egy idő után felismerik, hogy a migránsok egyrészt nem akarnak Magyarországra jönni, másrészt senki nem akarja a kerítést lebontani, harmadrészt senki nem támogatja a kvótákat. Lehet, hogy volt egy-két extrém eset, de a Jobbik mondjuk biztos nem bontotta volna le a kerítést, nem telepített volna be migránsokat, és nem fogadta volna el a kvótát. És mégis, az emberek ez alapján döntöttek, holott szerintem nem ez volt a döntési helyzet. Hogy ez migránsmuníció meddig tart ki a Fidesznek, nem tudom, de úgy látom, most már nem csak ez adja ennek a rendszernek a stabilitásá, hanem a nemzetközi helyzet is.
A migráción múlott a kétharmad, vagy a Jobbikon? Szávay István azt mondta nekünk, hogy jelentős részben a Jobbikon. Egyetért vele?
Nem.
Akkor egyáltalán nem volt hiba, hogy azt hitték, meg tudnak nyerni negyven körzetet?
Utólag persze hiba volt, de Hódmezővásárhely után az ellenzék nagy része – nem csak a Jobbik – téves eufóriába került, és azt gondolta, Hódmezővásárhely lényegében egy előválasztás volt. Aztán kiderült, hogy nem, sőt! Hódmezővásárhely sokkal inkább a Fidesz-szavazókat rázta fel. A 2018-as szerintem nem egy politikai győzelme volt a Fidesznek: a Fidesz nem a politikai programjával nyert elsősorban, hanem logisztikai győzelmet aratott. Azok az önkormányzatok, amiket a Fidesz birtokol, logisztikai kérdéssé tették a politikát. Meg kell nézni a kisfalvakban a részvételi arányokat. Hiába megy el oda egy jobbikos politikus, teszi ki a szívét-lelkét, hiába vázolja fel a nemzetmentő programját. Miután elment, a polgármester elmondja, hogy az általa működtetett nemzeti dohánybolt dolgozóinak, az önkormányzati dolgozóknak, a közmunkásoknak kire kell szavazni, mert különben másnap nem lesz munka.
De a kétharmad kapcsán nem a Fidesz dominálta kisfalvakról volt szó. Hanem arról, hogy top negyven vagy top tizenöt körzetről beszéltek a Jobbikban. Utóbbival, egy kis szerénységgel legalább meg lehetett volna fúrni a kétharmadot, nem?
Utólag sok mindent lehetne másképp csinálni, és utólag lehet, el kéne gondolkodni azon, hogy az LMP és a Jobbik milyen formán kooperáljon akár az egyéni választókerületekben. De ugye mi nem a kétharmadot akartuk megakadályozni, hanem választást akartunk nyerni. Utólag már nagyon nehéz annak a helyzetnek a lélektanába visszamennünk, mert most már tudjuk az eredményt.
Április 8-ig hitt abban, hogy győzni fognak?
Aznap estig hittem benne. Én azok közé tartoztam, akik a magas részvételi arányból azt olvasták ki, hogy itt valami megmozdult. Hogy a magyar társadalomnak elege lett a kormány lelki és szellemi környezetszennyezéséből, és az urnáknál tényleg egy forradalom történik. Olyan, mint amit a Fidesz a 2010-es győzelme után állított. Aztán nem ez lett. Én vállaltam a felelősséget a tetteimért, szerintem többet is, mint mások szoktak.
Kellett volna másnak is felelősséget vállalnia? Például Szabó Gábor pártigazgatónak?
Ő is lemondott, és azt választotta, hogy újra megméretteti magát. Ezt nem kívánom kommentálni, ez az ő döntése volt. Én más utat választottam. Sokan azt gondolták, hogy úgysem fogok lemondani, vagy ha ezt meg is teszem, akkor újra fogok indulni. Ehhez képest a mandátumomat sem vettem át, és nem is indultam újra. Ez abból fakadt, hogy kétszer már megéltem, milyen kétharmados kormánnyal szemben ellenzéki képviselőnek lenni, harmadjára már nem kívántam ezt.
Térjünk át a jövőre. Mit gondol, Puzsér Róbert jó főpolgármester lenne?
Szerintem nem. Nem hiszem, hogy az ő karaktere megfelelő erre a pozícióra, hiszen elég megosztó. Ennek ellenére támogatom, mert szerintem amit képvisel a politikában, arra most szükség van. Puzsér képes olyan dolgokon túllépni, amiken a pártok nem képesek. Igaz, én már úgy vagyok vele, hogy bárki győzzön, csak ne a Fidesz. Bár ez is túlzás, mert egy DK vagy az MSZP soraiból jött főpolgármestert se tudnék támogatni. Az álláspontom már pártelnökként is ugyanaz volt, mint most: az LMP-nek, a Momentumnak és a Jobbiknak kell egy új pólust létrehoznia. Ez nem pártunió vagy egy közös párt, hanem a pártok önállóságának megtartása mellett megkötött szövetség arra, hogy ezt a rendszer leváltsuk. Utána pedig demokratizáljuk, normalizáljuk a közéletet, és folytassuk le egymással azokat a vitákat, amik valódi kérdésekről szólnak.
Egyik pártnak sem áll jól a szénája jelenleg. Főleg az LMP-nek meg a Jobbiknak nem.
Ez jelen pillanatban a realitás. De én erre azt mondom, hogy az az ellenzéki párt szégyellje magát, amelyik jól érzi magát.
A Mi Hazánk jól érzi magát?
Így van. És aki jól érzi magát, az ezt a rendszert erősíti. Aki nem, és válságoktól szenved, azok változtatni szeretnének. Úgyhogy én hadd védjem meg ezt a három pártot: az a természetes, hogy válságban vannak. Ez olyan, mint amikor egy nagy magánéleti csalódás után az ember olyan dolgot tesz, ami önsorsrontónak tűnhet.
Csak önsorsrontásról van szó vagy inkább öngyilkosságról?
Nem öngyilkosságról. Optimista vagyok: szerintem lesz Jobbik, lesz LMP, lesz Momentum, de ezeknek a pártoknak akkor van értelmük, ha a különbségeiket, nézeteltéréseiket félretéve alkotnak egy új, 21. századi pólust, amelyiknek sem Orbán Viktor, sem Gyurcsány Ferenc nem kell. Nekik volt harminc évük, és visszajutottunk a kommunizmusba. Most valami újra van szükség. Nagyon sokat kell tanulnia ennek a három pártnak ebből a harminc évből; abból, hogy a polgári Magyarország zászlóvivője, Orbán Viktor hogyan vált egy új Kádár Jánossá. Tanulniuk kell annak érdekében, hogy amikor pozícióba kerülnek, ez a pszichodráma, ez a görög tragédia ne történjen meg újra.
Márki-Zay Péter mozgalmáról mit gondol? Ő is azt mondja, hogy pártok felett kell politizálni, egy jelölt legyen mindenhol. Egyáltalán hívták Önt oda?
Volt olyan megkeresés, ami úgy éreztem, hogy erről szól, de elhárítottam.
Mikor történt ez a megkeresés?
Még a megalakulás előtt jóval, de lehet, hogy valamit félreértettem. Ha hívtak volna, se mentem volna, mert azt érzem, hogy ez a mozgalom egy újabb párt, vagyis megint osztódással szaporodott az ellenzék. Márki-Zay Péter azzal, hogy mozgalmat hozott létre, behelyezte magát a pártpolitikai erőtérbe, és a többi párt úgy néz rá, mint egy újabb ellenzéki riválisra, aki ráadásul meg akarja mondani nekik, hogy kit jelöljenek, és kit ne. Félek tőle, hogy ez az amúgy is sok ismeretlenes egyenletet nemhogy könnyebbé teszi, hanem bonyolítja.
Aláírta Hadházy Ákos korrupcióellenes kezdeményezését. Mennyire érdekli a Fideszt, ha összejön párszázezer aláírás?
Semennyire.
Akkor mi értelme? Népszavazásra nem lehet bocsátani a kérdést.
Azért írtam alá, mert úgy éreztem, ez a kötelességem, de nem hiszem, hogy ezzel bármilyen eredményt el lehet érni, sajnos. De még mindig jobb, mint a semmi, és még mindig jobb, mintha Hadházy Ákos otthon ülne, és nyalogatná a sebeit. Ez legalább valamiféle aktivitás, ami az embereket esetleg közösségbe szervezi. Ma már azt is nagy értéknek tartom, hogyha az emberek olyan közösségeket tudnak fenntartani, amit nem a politika köt össze, hanem valamilyen közös ügy.
Lehet, a Kétfarkú Kutyapártnál kéne próbálkoznia.
Az, hogy ők léteznek, az egész politikai helyzet kritikája és következménye.
Az Azonnali Schiffer András könyvbemutatóján járt, ahol Schiffer egytől tízig terjedő skálán ötöst válaszolt arra a kérdésünkre, hogy visszatérne-e a politikai életbe. Ön mit mondana ugyanerre?
Mit értünk azalatt, hogy visszatérnék-e? Úgy érzem, most is a politikai élet része vagyok, közéleti témákkal foglalkozom. Ha azt kérdezzük, hogy mekkora annak a valószínűsége, hogy a pártpolitikába térek vissza, akár a Jobbikba, akár máshova, akkor a válasz egy, vagyis a legkisebb. Ha van nulla, akkor nulla.
És úgy elképzelhető a visszatérés, hogy mondjuk független miniszterelnök-jelölt lesz 2022-ben?
Nem. Jelenleg fontos társadalmi ügyeket szeretnék megtalálni, ezekkel kapcsolatban jó kérdéseket feltenni és jó válaszokat adni. Hadd legyek egy kicsit patetikus és pozitív: egy második reformkor eljövetelén munkálkodom. Ezalatt azt értem, hogy ideológiától függetlenül, a pártpolitika fölött állva értékes emberek megtalálják egymást, és értékes dolgokat hoznak létre. Nagyon sokban hasonlít a mostani helyzetünk a reformkorihoz. A reformkorban az akkori nemesség, értelmiség azt látta, hogy az ipari forradalom végigrobog Nyugat-Európán, a világon, mi meg menthetetlenül provincionálisak és avíttak vagyunk; egymást marjuk, miközben a világ elszáguld mellettünk. Ugyanezt érzem most. És szerintem még sokan mások is, különösen a fiatalok. Csúnya szóval élve az én vadászterületem a magyar ifjúság, őket szeretném minél nagyobb számban megfertőzni a második reformkor eszméjével. Még akkor is, ha egy részük külföldre megy. Nem csupán az a feladat ma már, hogy a külföldre ment fiatalokat hazahozzuk, mert egy jelentős részüket nem fogjuk tudni. Őket is meg kell tartani ennek a nemzetnek. Kell, hogy legyen stratégiánk arra, hogy ők hogyan maradhatnak meg a nemzet vérkeringésében, hogy hogyan tudnak jó ügyekhez kapcsolódni, a második reformkor ügyéhez. Ez tűnhet naivnak is, de kellően szép és inspiráló gondolat ahhoz, hogy az időmet és a gondolataimat kitöltse. Sokkal inspirálóbb, mint mondjuk Németh Szilárddal farkasszemet nézni a parlamentben.
Politikai workshopot hirdetett meg nemrég. Nem Orbán Viktornak kéne workshopot tartania? Ő mégiscsak háromszor lett miniszterelnök.
Nem tudom, hogy ő akar-e ilyet tartani. Az, hogy én politikailag sikeres vagyok-e vagy sem, relatív. Ha csak az számít sikeres politikusnak, aki miniszterelnök lett, akkor nem vagyok az. Ha van más mércéje is a politikai sikernek, akkor úgy gondolom, sikeres és tanulságos húsz év áll mögöttem. Még a kudarcaim is sok tanulsággal jártak. A workshopomon ezeknek a sikereknek és bukásoknak a tanulságát szeretném átadni. Úgy gondolom, van bennem annyi tapasztalat, tudás, ami érdekes lehet. Mondhat bárki bármit arra, hogy Vona Gábor politikai kurzust tart, de erre volt igény, nem kevesen jelentkeztek rá.
Hány jelentkező volt?
Ötven főre hirdettem meg a kurzust egy szombati napra, aztán hál istennek egy vasárnapi nap is lett belőle.
Akkor azért alakul ez a megélhetés az influencerkedésből.
Ha kiszámolom, hogy a terembérlet és a szervezési költségek után mennyi maradt, akkor azért azt mondom, erre támaszkodva családot ne alapítson senki.
FOTÓ: Bakó Bea / Azonnali