A magyarságot nem szabad összekeverni azzal, amit most látunk magunk körül. Mert mit látunk, ha körülnézünk az országban vagy éppen saját magunkban? Irigységet, megosztottságot, rosszkedvűséget, bezárkózást, (ön)gyűlöletet, hazugságokat és a változásra, változtatásra való képtelenséget. Ezt látjuk. De! Ez nem a magyarság, ez nem mi vagyunk, ez csupán a magyarság jelenlegi hangulata, állapota. Ha elhisszük, hogy ez mindig így marad, akkor nem fogunk csalódni. Akkor így marad. Ha azonban hiszünk abban, hogy sokkal több rejtőzik bennünk, akkor kellemesen csalódhatunk magunkban.

Én hiszem, hogy nem Szálasi, Rákosi, Kádár és Orbán népe vagyunk, hanem Széchenyi István, Ady Endre és Hamvas Béla utódai. Hiszem, hogy a kezeinkkel nem csak ütni tudjuk a másikat, hanem megszorítani az övét. Hiszem, hogy a lábainkkal nem csak rúgni tudunk a másikba, hanem egymás mellé állni velük. Hiszem, hogy a szavainkkal nem csak döfni tudunk a másik szívébe, hanem lelket önteni abba. Ehhez nem fentről és nem lentről kell várni a változást, hanem bentről, magunkból.

1978. augusztus 20-án születtem Gyöngyösön, egyszerű munkás-paraszt családban. A feleségemmel, Krisztával 1997-ben ismerkedtünk meg és 2003-ban kötöttünk házasságot. Kisfiunk, Benedek 2005-ben született.

Történészként végeztem az ELTE-én, és három évig pszichológiát is hallgattam. A közélet 21 évesen beszippantott és egészen 40 éves koromig politikusként éltem. Nagyon sok mindent tudnék mondani arról, mi minden történt velem ebben a húsz évben, úgy érzem, három teljes életre való élményt szereztem – jót is, rosszat is. Ma azonban már nem az fontos nekem, hogy mi történt, hanem az, hogy mit tanultam meg és kivé váltam a húsz év politikai küzdelmei során. 

Mert igen, vállalom, hogy megváltoztam. Számomra ez nem szégyen, hanem pont ellenkezőleg: a legnagyobb büszkeség. Régen azt hittem, az igazság a mi “törzsünk” birtokában van, és a többi “törzs” tagjai az ország és a nemzet tönkretevői. Ma már tudom, hogy ez a “törzsi” háború a szomorú 20. századhoz ragaszt és ezzel tönkretesz bennünket, magyarokat. Ma már tudom, hogy a másik törzsben is ugyanannyi jó és rossz van, mint az enyémben. Már nem az érdekel, ki milyen értékrendet képvisel, hanem az, hogy hajlandó-e, képes-e gondolkodni, változni, fejlődni és közös célokat találni. 

Ma már azokhoz szólok, akik nem a múltat, hanem a 21. századot akarják megnyerni, és nem egymás ellen, hanem együtt.

A 21VloG és a Második Reformkor Alapítvány alapítójaként azon munkálkodom, hogy pozitív embereket, pozitív közösségeket, pozitív ügyeket és pozitív megoldásokat keressek és találjak. 

Bontsd le a falakat magad körül, és a tégláiból építs hidakat. Ott találkozunk!