Nem egyszerűen Orbán Viktort kell leváltani, hanem azt a tömeglélektani helyzetet, amely hatalomba segítette, és ott is tartja – erről beszélt a Magyar Hangnak adott interjújában Vona Gábor, aki célul tűzte ki, hogy az embereket gondolkodásra sarkallja. Beleértve a Fidesz szavazóit is, akiknek egy valódi polgári társadalomban szerinte fel kellene szólalniuk, amikor a kormány nekimegy a Magyar Tudományos Akadémiának.
Vona Gábor (Fotó: Bankó Gábor/Magyar Hang)
A Jobbik egykori elnöke elmondta azt is, hogy nem számít volt pártja felszámolására, de ha mégis megtörténik, és új formációt hoznak létre, abba már nem lépne be. Az aktív politizálással felhagyó Vona Gábor beszélt még a legújabb ÁSZ-bírságról, a Jobbik kapcsán ismét előkerült antiszemita bélyegről, az ellenzéki képviselők akciójáról az MTVA-ban, de arról is, hogyan vélekedik az esetleges visszatérésről.
– A Jobbik súlyos anyagi gondokkal küzd, még a felszámolásuk is szóba került, miután az Állami Számvevőszék – a korábbi 660 millió után egy újabb – 270 milliós bírságot szabott ki. Ahogy az előzőt, ez utóbbit is olyan időszakban elkövetett állítólagos szabálytalanságok miatt, amikor ön volt az elnök. Érez felelősséget?
– Ha lesz felelősségem, úgyis megállapítják. Szerintem a Jobbikot ártatlanul hurcolja meg az Állami Számvevőszék. Olyanért pedig, amit nem követett el ez a politikai közösség, nem fogok felelősséget érezni.
– A kampányban ön irányította a gazdasági ügyeket?
– Nem, hiszen akkora közösséggé vált már a Jobbik, hogy bizonyos szerepeket le kellett osztani. Számomra a kormányzati felkészülés és a napi politika irányítása volt a legfontosabb terület, ezzel foglalkoztam.
– Akkor hogyan tudja állítani, hogy minden szabályos volt?
– Annyira egyértelmű, ami zajlik, nemcsak a Jobbik, hanem más ellenzéki pártok ellen is. A Jobbik esetleges feloszlatását nem tartom valószínűnek, mert az talán már a Fidesznek sem érdeke, hiszen elvenné azt a minimális értelmét is a pártpolitikának, ami most van. Akkor nemhogy egyenlőtlen pályán kellene küzdeni, hanem már pálya sem lenne.
– A Jobbik épp megteremtette a lehetőségét, hogyha a fizetésképtelenség miatt felszámolnák a pártot, egy újat alapíthassanak. Ön abba belépne?
– Nem, hiszen a pártpolitikai tevékenységgel felhagytam. A jobbikos tagságom a politikai közösség iránti szolidaritásból megmaradt, de nem veszek részt az aktív munkában. A magam életét most alapvetően párton kívüli és pártok feletti értelmiségiként igyekszem élni. Az ezzel járó nagyobb mozgástér és szabadság pedig felszabadító érzés.
– Nem bánja, hogy kimarad az aktív politikából, amikor az ellenzék képes együttműködni?
– Nem sajnálom. A tüntetéseket sem, bár nyilván éreztem szolidaritást a demonstrációkon az ellenzéki képviselőkkel, és azt is elismerem, hogy bizonyos szinten a politikai együttműködésre szükség van.
– Az MTVA épületében december végén lezajlott eseményeket hogyan látja?
– Nagyon vegyesen. Volt, amivel azonosulni tudtam, volt, amivel nem.
– Volt olyan tüntetés, amelyen kint volt?
– Nem, mert az én személyemet még mindig a pártpolitikához kapcsolják sokan, akár jó, akár rossz szándékkal, én pedig ettől már szabadulni szeretnék. Közélettel, társadalmi ügyekkel, a XXI. század kihívásaival foglalkozom, de már nem politikusként. Azt nem állítom, hogy ne lenne szükség pártokra. Sokszor elmondtam már, hogy ami engem ma a pártpolitikában egyedül lelkesíteni tudna, az a Jobbik–LMP–Momentum-konstelláció. Nem az a cél, hogy egy nagy uniópárt jöjjön létre, hanem olyan stratégiai szövetség, amely rendszerváltást ér el – hiszen itt már nem kormányt, hanem rendszert kell váltani –, majd ezután egy demokratikus, európai és polgári társadalom felépítésén fáradozva megvívhatnák egymással a politikai versenyüket.
– Puzsér Róbert Budapesten most éppen ezt próbálja összehozni, ő ezt politikai centrumnak nevezi. Ezt például támogatja?
– Azt gondolom, hogy Puzsér Róbert főpolgármesteri jelöltsége fontos dolog, végre valaki kilép abból a koordináta-rendszerből, amit a bal- és jobboldal megjelenít. De abban nem vagyok biztos, hogy Robinak komoly esélyei vannak beleszólni, hogy ki lesz Budapest főpolgármestere. Ott a pártpolitikai érdekek erőteljesebben fognak számítani. Ráadásul nem látjuk azt, hogy a Jobbik, az LMP, és a Momentum nagy örömmel állna össze és menne neki Budapestnek, sajnos jelentős súrlódásokat észlelek.
– A nevéhez fűződik a néppártosodás, Orbán Viktor 2017-ben azt mondta önnek a parlamentben, hogy egy antiszemita pártból filoszemita pártot csinált. Most pedig újra az antiszemita bélyeg van napirenden, igaz, sokszor évekkel ezelőtti mondatok miatt.
– Az antiszemitizmus kérdése kapcsán a magyar társadalomban nagy adag képmutatás van. Magyarországon az antiszemitizmus minden pártban jelen van, hol jobban, hol kevésbé, erről vannak konkrét kutatások. Rettenetesen káros ezért, hogy az antiszemita kártyát politikai érdektől függően előhúzza egyik vagy másik párt, mint most, inkább az lenne a kívánatos, ha ezekről a történelmileg megörökölt ellentétekről végre tudnánk szeretettel és bizalommal beszélni, és közös ügyeket és közös jövőt találni.
– Ezt elősegíti, ha valaki amiatt szólal fel, hogy egy rab kóser ételt kap a börtönben vagy éppen a melegfelvonulás kapcsán aberráltakról beszél?
– Nem, ezek nem segítenek. Én mindig, amikor ilyen jellegű botrányba kerültünk, szankcionáltam, sőt: többször bocsánatot kértem mindenkitől, akit vallási vagy etnikai származásában, identitásában megbántott a Jobbik. Az a baj, hogy amikor politikai viták vannak, nem a közös pontokat és a kivezető utakat keressük, hanem mindkét oldal a másik hülyeségeit, vagy bocsánat, a hülyéit mutogatja.
– Ezek alapján Jakab Péter hülye? Tőle származnak az előbbi mondatok.
– Nem, egyáltalán nem. Az, hogy ő maga vagy a Jobbik jól kezelte-e ezeket a szituációkat, már más kérdés, szerintem soha nem szégyen vagy gyengeség bocsánatot kérni. Jakab Pétert személyesen ismerem, ő egy harcos politikai karakter, tisztességes fiatalember, akit az egyik legtehetségesebb jobbikos politikusnak tartok.
– Nemrég közönségtalálkozója volt, ahol a harmadik nyilvánosság fontosságáról beszélt. Mit ért ez alatt?
– Ha megnézzük a nyilvánosságot, az alapvetően a pártpolitikai- vagy pedig a kereskedelmi celebvalóságról szól. Az online világnak köszönhetően viszont született egy harmadik nyilvánosság, az én vlogom is ebbe tartozik, ide lehet érteni Puzsér Róbertet, a Kötöttfogást, Gulyás Marcit és még többeket. Mégis, valamilyen okból kifolyólag a honi média – akár a politikai, akár a celebmédia – nem vesz tudomást ennek a létezéséről, mert nem illik bele a logikájába.
– Mi lenne a célja ennek a harmadik nyilvánosságnak?
– Második reformkornak azt nevezem, hogy legyen polgári társadalom Magyarországon. Úgy tűnt, hogy a rendszerváltás után ezt tűzte a Fidesz is a zászlajára, végül éppen a Fidesz lett az, amely egy ilyen polgári társadalomnak a legbrutálisabb módon letaposta a csíráit és letörte még a rügyeit is. Nem azért szeretnék polgári társadalmat, mert azt olvastam valahol, hogy ez jó, hanem azért, mert szerintem a magyar társadalomnak kétszáz éve ez a vágya, csak nincs meg benne a kellő bátorság elérni. Mindig jön egy politikai atyafigura, aki a társadalom bénultságát felismerve benne tartja ebben a bábállapotban az embereket. Ilyen volt Horthy, Kádár és most Orbán is.
– A polgári társadalomhoz nem az kell, hogy az embereknek biztosított legyen a megélhetés, a jövőkép, a tanulás, a családtervezés? Ezekről a politikai dönt.
– De, csak ezt az embereknek ki kell vívni, ehhez pedig bátorság kell. Amelyik társadalom gyáva, megalkuvó és behódoló, annak a politika mindig csak annyit fog biztosítani, amivel a száját betömheti. Ezt teszi jelenleg is a kormány, a klientúrát nagyon jól megfizeti, mert a hűségére szükség van, de a magyar társadalomnak csak annyit juttat, amennyivel függésben tartja. A célja, hogy ne jöjjön létre az a polgári önállóság, az a polgári öntudat, amikor valaki azt mondja, hogy neki megvan a vagyoni és az intellektuális szabadsága ahhoz, hogy gondolkodjon, és a véleményét vállalja is.
– Hogyan tudnak ezért az emberek küzdeni azon túl, hogy négyévente a választásokon döntenek?
– Akkor látnám, hogy Magyarországon a polgári társadalom kialakulóban van, ha például a kormány szavazói büntetnék a saját pártjukat az olyan lépésekért, amelyek nem a jó irányba mutatnak. Óriási labda pattog a Fidesz szavazóinál, hiszen a kormány azért tehet meg bármit, mert a támogatói mindent elfogadnak. Nincs meg a polgári kurázsi, az öntudat, ezért mindenki lenyelni a békát és megpróbálja megideologizálni, hogy azért kellenek bizonyos lépések, mert az ország veszélyben van. Az ember elképesztő evolúciós képességre tett szert, hogyan tudja magát felmenteni a saját felelőssége alól.
– Hosszú évek óta beszél arról az ellenzék, hogy a Fidesz szavazóit kell megszólítani a változáshoz, de ez még senkinek sem sikerült.
– A Fidesz szavazóbázisát nagyon nehéz most megszólítani, mert már olyan politikai kampánytechnikák állnak a kormánypárt rendelkezésre, amilyenek korábban nem. Óriási fegyver az a fake news és big data technológia, amivel a Fidesz valószínűleg rendelkezik – az már nyilván összeesküvés-elmélet, pontosan honnan, mert nem hiszem, hogy Habony Árpád fejlesztette ki két csík felszívása között. Amire polgári társadalom alatt én gondolok, azt úgy lehet leírni, hogy amikor Fidesz nekiugrik a Magyar Tudományos Akadémiának, vagy kopaszokat küld a választási iroda elé, akkor csökken a népszerűsége tíz százalékkal, mert a polgári, középosztálybeli, értelmiségi szavazó azt mondja, ehhez már nem adja a nevét. De nem ezt éli át Orbán Viktor, hanem azt látja, hogy még emelkedik is a népszerűségük. Ez persze valahol az ellenzék kritikája is, és az enyém is.
– Tehát Ön is elismeri, hogy nagyon nehéz a Fidesz szavazóinak megszólítása, de azért ez is a célja?
– Nekem az a célom, hogy mindenkit megszólítsak, aki hajlandó gondolkodni. Nem mondtam, hogy ez egy csapásra megvalósuló sikertörténet, ez kínkeserves munka. Én most elsősorban azok megtalálására koncentrálok, akik közös gondolkodásra késztethetők, akik szét tudnak sugározni bizonyos értékeket, normákat a tágabb környezetükben is.
– A gyakorlatban ez mit jelent?
– Van rengeteg jó ügy. Ha valaki csak azt mondja, hogy indít egy mozgalmat, és utána nem hajlandó műanyag szívószálat elfogadni, azt én támogatom. Nyilván egy ilyen kezdeményezéstől nem lehet várni a kormány megroppanását, de ettől még nagyon fontos szerepe van. Az ügyek az utcán hevernek, de mivel kizárólag a politikai és a kereskedelmi, celebvalóság tematizálja az életünket; nincsen erős, polgári, harmadik nyilvánosság, illetve az ezt fenntartó aktív társadalmi hálózat, ezek nagy része az utcán is marad gazdátlanul. Itt hangsúlyozom, hogy nem akarok irányítani, nem nekem kell elmondanom, hogy kinek és mit kell tenni. Az emberek kezdjenek el gondolkodni, utána jönni fog a megfelelő cselekvés is. Nem várom el, hogy bárki egyetértsen velem, bőven elég, ha valakinek van saját, átgondolt véleménye.
– Vagyis nem a politikai befolyásolás és a kormányváltás ezzel a célja?
– Annál több. Ha leváltanánk az Orbán-kormányt, meggyőződésem, hogy nem változna érdemben az ország helyzete. Egy átmeneti és kaotikus időszak után előbb-utóbb jönne egy újabb „Orbán Viktor”, aki felismerné a rideg valóságot, hogy nincs polgári társadalom, nincs öntudatos középosztály, vagyis szinte bármit meg lehet tenni az emberekkel. Ehhez mindössze álbiztonságérzetet kell kreálni. Az a kínos üzenetem: hogy valójában nem Orbán Viktort kell leváltani, hanem azt a tömeglélektani helyzetet, ami hatalomba segítette, és ott is tartja. Én nem egy konkrét személlyel küzdök már, hanem a mögötte lévő láthatatlan erővel, vagyis a társadalom tanult tehetetlenségével. A konkrét személlyel szemben vereséget szenvedtem áprilisban, valószínűleg azért, mert az az üzenet, hogy megvédelek a külső és belső ellenségektől, ma elfogadhatóbb üzenet az embereknek, mint az enyém, hogy itt az idő a pozitívumok, a közös pontok keresésére és a hídépítésre.
– Erről néhány héttel ezelőtt beszélt a közönségtalálkozóján. Érkeztek már azóta pozitív visszajelzések?
– Érkeztek pozitív visszajelzések, de tisztában vagyok vele, hogy második reformkorról és új kiegyezésről beszélni, ma nem népszerű. Mégis bízom abban, hogy ez a gondolat – a szó jó értelmében – meg tud fertőzni embereket. A közönségtalálkozón is azt éreztem, hogy sokak számára ez ad új lehetőségeket. Abban a helyzetben, amikor valaki a pártpolitikában nem látja a maga szerepét – ahogyan már én sem láttam –, ez egy út, hogyan lehet mégis hasznos és értékes társadalmilag. Ezt az utat próbálom megmutatni másoknak is, hogy lépjenek rá, és csináljunk közösen pártoktól függetlenül jó dolgokat.
– Önnel kapcsolatban felmerül olyan vélekedés, hogy most ugyan kiszállt a politikából, de ha a jelenlegi rendszer összeomlik, akkor újra visszatérhetne. Ez reális forgatókönyv?
– Nincs ilyen forgatókönyvem, de nem is zárom ki annak a lehetőséget, hogy ez bekövetkezhet valamikor. De nem erre készülök. A legőszintébben azt tudom mondani, hogy amit most csinálok, abban látom a perspektívát, nem pedig abban, hogy valahogy visszaszivárogjak a politikai színpadára. A második reformkor ügyét szeretném erősíteni, ha ebben sikeres vagyok, sokkal többet ér, mint bármilyen politikai eredmény
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/9. számában jelent meg, 2019. március 1-jén.