Most a magyar közélet legmelegebb témája, hogy ki az, aki kifüggeszti, és ki az, aki letépi a szivárványos zászlót.
A “kifüggesztők” az egyik törzs szerint bátor, haladó és európai szabadságharcosok, a másik törzs szerint viszont az erkölcsök sátáni megrontói. A “letépők” az egyik törzs szerint ósdi gondolkodású, kirekesztő homofób barmok, a másik törzs számára ellenben tökös magyar legények, akik nem térdelnek le a homoszexuális lobbi előtt. Ezek közül lehet tehát választani. Baj, ha én egyik oldalon sem állok? (Már megint…)Ha polgármester lennék, nem függeszteném ki a szivárványos zászlót, ha látnék ilyet, nem akarnám letépni. Hogy miért?
1. A szivárványos zászlóba még a támogatói oldalon is sokan sok mindent látnak bele, így ahhoz jelenleg nem könnyű viszonyulni. Mivel is azonosul pontosan, aki kifüggeszti? Az egymás iránti toleranciával? A demokrácia szexi lobogójával? Azzal, hogy az eltérő nemi vonzalmú is ugyanolyan ember? Minden elnyomott kisebbség egyenlőségével? A homoszexuális párok gyermekvállalásával? A házasság intézményének újragondolásával? Vagy a korszellemmel, jelentsen az bármit is? Ezek között van, ami evidens, és amivel egyetértek, de van, amiben eltérő állásponton vagyok. Ezért nem megyek a Pride-ra, és ezért nem függeszteném ki a zászlót. Egyúttal elfogadom, hogy van, aki viszont igen.
2. Bár heteroszexuális vagyok, én megtapasztaltam, milyen megvetett b..inak lenni. Nem jó érzés. És bízom benne, hogy olyan országban és világon fogunk élni, ahol senkinek nem kell majd szégyellnie, ha ,,más”, és senkit sem üldöznek majd ezért. De ezzel együtt sem támogatom, hogy meleg párok gyermeket fogadhassanak örökbe. Értem és elfogadom az érveiket, de másképp gondolkodom erről a kérdésről. Ettől még nem vagyok homofób, csupán ,,más”, akit remélem, elfogadnak majd…
3. Rengeteg heterótól rettenetesen rosszul vagyok, és számtalan homoszexuálissal szívesen vállalok közösséget. Tisztelem Ozsváth Zsolt YouTuber bevállalós vitakészségét, Steiner Kristófot az egyik leginspirálóbb gondolkodású ,,celebnek” tartom, Ungár Pétert a hazai közélet egyik legizgalmasabb figurájának látom. (Mondjuk egyik kategóriában sincs túl nagy verseny.) De számomra nem azért értékes emberek, mert ,,mások”, hanem azért, amit képviselnek. Ha holnap kiderülne, hogy heterók, nem számítana, ha utána meg, hogy mégse heterók, az sem. Szerintem a nemi vonzalom nem tesz sem értékesebbé, sem értéktelenebbé. Lehet tőle jó is, meg rossz is az ember. Bizonyára sok “köcsög” heteró van, ahogy attól még, hogy valaki meleg, ugyanúgy lehet kirekesztő és gyűlölködő.
4. Az egész vita azonban nálunk megint nem a lényegről szól. Csupán uborkaszezonra tartogatott cirkusz. Ha NER-es vagy, akkor nem szeretheted a szivárványos zászlót, ha O1G-s vagy, akkor szeretned kell. Egyik oldal sem a saját érveit akarja elmondani, megvitatni, a másikat megérteni, netán közös nevezőt találni, hanem csupán a másikat provokálni, hogy aztán azzal a sajátjait is jól feltüzelhesse. A vége pedig mindig ugyanaz: az értelmesebb és józanabb hangok mindkét oldalon elhalkulnak és elbujdosnak, és előjönnek a veszettek, hogy párviadalt vívhassanak a média nagyszínpadán.
5. Jó lenne megtudni: a szivárványos zászló kifüggesztésétől nőtt itthon a tolerancia? Vagy a letépésétől a hazafiság? Attól tartok, egyik sem. A politikai keménymagok persze boldogok. Hiszen ismét van okunk még jobban utálni egymást.
6. Úgyhogy inkább keresek valami jó zenét vagy olvasok egy jó könyvet. Hogy meleg vagy heteró a zeneszerző vagy az író? Nem mindegy?