Cikk

Tisztelt Vona Gábor !
Én egy magyar anya vagyok, aki itt él a végeken Borsodban. Mindannyian az Ön pártjára szavaztunk, mert nálunk a helyzet tűrhetetlen. Ahhoz, hogy gyernekeink ne kifosztva és megverve téjenek haza az iskolából egy közeli nagyváros egyházi iskolájába kell vinnünk, mert itt a kisebbség már kb. 70%-os az osztályokban. Valakinek mindíg itthon kell maradnia, mert ha nem, vagyon elleni bűncselekményeket követnek el a séremünkre.

Kedves Vona Gábor!

Mikor láttam, hogy Ön ígéretéhez híven gárdamellényben ül az Országházban az alakuló ülésen, népmeséink bátor hőse jutott eszembe, aki túljár a hatalmasok eszén. Az egyszerű juhászbojtár vagy a szegényember legkisebb fia, Babszem Jankó vagy Dióbél királyfi, akinek szinte nincs más fegyvere csak a szíve, az esze, a hite és a bátorsága. Na meg egy kis varázserőre is szüksége lehet, de amennyit imádkoznak érte mostanában a magyar lelkű emberek, az is megvan.

Ő az, aki elől az ilyen-olyan akadályok, vasorrú bábák és ördögök mesterkedései ijedtükben szertegurulnak. Aki furfangjával, a hétfejű sárkányt is lóvá teszi, s ha kell, van mersze megvívni is vele, sőt szerintem néhány fejét már le is vágta, s előbb-utóbb kiszabadítja a királykisasszonyt, akit úgy hívnak, hogy Magyarország...

Köszönetet szeretnék mondani minden egyes Gárdatagnak, akik részt vettek a 2010.05.16-i detki árvíz segítésénél.

B. Róbert

Tisztelt Vona Gábor Úr!

Nagy örömmel olvastam az árvízi védekezésről szóló bejegyzését. Úgy gondolom, hogy egy ilyen embert próbáló helyzetben mindent el kell követni azért, hogy a bajba jutottakon segítsünk. Sajnos ma az emebrek döntő többsége érzéketlen honfitársai problémái iránt, amíg az áradat nem a saját portáját mossa, az árvízveszélyről szóló híradások számára unalmas tv műsorként tetszenek.

Mindenkinek hazafias kötelességének kéne lenni,ha lehetősége van rá,ha többet nem is, de két-három nap erejéig részt vegyünk a töltéseken folyó munkákban, védelmezve ezzel honfitársaink megélhetését, hazánk településeinek biztonságát.